Tokyo (東京, Tōkyō) Japán fővárosa, a japán kormány és a császár székhelye. Kb. 12 millió ember - az ország lakosságának 10 százaléka - él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.A város a Kantó régióban, a legnagyobb japán szigeten, Honsún fekszik. Központjának koordinátái 35° 41' ÉFSZ, 139° 46' KFH. A város területe Ogaszavara szigetéig terjed, amely a Csendes-óceánon 1000 km-re délkeletre található.Mint az ország politikai, üzleti, gazdasági, oktatásügyi és kulturális központja, Japánon belül Tokióban van a legtöbb cég központja, gazdasági intézménye, egyeteme és főiskolája, múzeuma, színháza, vásárló és szórakoztató létesítménye. Rendkívül fejlett tömegközlekedéssel rendelkezik, ez főleg a vonatra és a metróra vonatkozik

Történelem

Tokió felemelkedése két ember nevéhez fűzhető: Tokugawa Ieyasu sógun és Meiji császár. 1603-ban, miután Japán addig háborúban álló részeit egyesítették, Tokugawa Ieyasu sógun az Edo nevű települést (a mai Tokiót) tette meg bázisává. Emiatt a város nagyon gyors fejlődésnek indult, és hamar a világ egyik legnagyobb városává vált. 1 millió lakosa volt a 18. században. Spontán módon vált Japán fővárosává, még ha a császár Kiotót jelölte is ki birodalma központjának.A kezdetektől mostanáig Edo/Tokió mindig sok nemzetiséget foglalt magában. Ieyasu maga is bevándorló volt, és még több külföldit hozott városának építéséhez. A Tokugawa 251 éve után, a shogunátust megdöntötte két déli prefektúra (Chōshū and Satsuma) és visszaállították a császári hatalmat. 1869-ben a névleges vezető, a 17 éves Meiji császár Edóba költözött, és átnevezte Tokióra. Már akkor politikai, gazdasági és kulturális központ volt, és a császárral együtt az ország valódi fővárosává vált. Az Edo Kastélyból lett a Császári Palota.

Tokiót kétszer rázta meg hatalmas katasztrófa, melyből alig sikerült felépülnie. Először a nagy kantoi földrengés 1923-ban, majd a II. világháború. Az 1945-ös tokiói bombázás majdnem olyan pusztitó volt, mint a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák együttvéve. Egész kerületek váltak a földdel egyenlővé. Manapság nem nagyon lehet ezeknek a nyomait látni a városon, de a lakók még mindig viselik a megrázkódtatás nyomait. A háború után Tokiót nagyon fejlett földalatti- és vonathálózattal építették újjá, amit az 1964-es nyári olimpián mutattak be a világnak. A hetvenes években tovább fejlődött a város, új, sokszor kétségbevont repülőteret építettek 1978-ban Narita néven, és a népesség 11 millió főre duzzadt (a környező területekkel is beleszámítva). A 80-as években a lakásárak az egekbe szöktek egy spekulációs ingatlan-buborék miatt: sokan nagyon meggazdagodtak, de a 90-es években a buborék kipukkadt, bankok és magánemberek tömege vesztette el minden pénzét emiatt. Ezután recesszió következett, így az 90-es éveket „elveszett évtized”-nek nevezik, és ez a recesszió ma is tart.

Kerületek:
2003. szeptember 1-jei adatok szerint a 23 kerület összesített népessége 8,34 millió fő, a népsűrűség 13 416 fő/km².

Községek és falvak:
Tokió legnyugatibb része hegyvidékes részen fekszik, így itt a népsűrűség sokkal kisebb.Tokió legmagasabb hegycsúcsa, a Kumotori-hegy 2017 m magas. Egyéb csúcsok: Takasu (1737 m), Odake (1266 m), and Mitake (929 m). Legnagyobb tava a Okutama-tó, a Tama folyón.

-Hinode
-Mizuho
-Okutama
-Hinohara Village

A II. világháború utáni gazdasági növekedés alatt sok cég a központját más nagyvárosokból, például Oszakából is Tokióba helyezte. Ezzel a trenddel kezdődött el a népesség növekedése, és a lakásárak égbe szökése.

Népesség:
-Terület szerint (2003. október 1.):
-Teljes Tokió: 12,36 millió
-23 kerület: 8,34 millió
-Tama: 4 millió
-Szigetek: 27 ezer

Nemzetiség szerint:

Külföldiek: 353 826 (2005. január 1.)
Az 5 legnépesebb itt élő csoport: kínaiak (120 331), koreaiak (103 191), Fülöp-szigetekiek (31 505), Egyesült Államok-beliek (18 043), britek (7585)

forrás: wikipédia

Írta: Eve